Kapcsolat

ÁCS-I AUTÓS KER. ÉS SZOLG. KFT. Székhely: 2330 Dunaharaszti, Fő út 83.
Telephely: 2344 Dömsöd, Tassi út 8.
Tel/fax: (06-24) 531-290
(06-24) 531-300
Mobil: (06-20) 950-5424
(06-20) 915-9565
(06-30) 934-9339
E-mail: acsiharaszti@invitel.hu

Az akkumulátorok töltésével kapcsolatos teendők robbanásvédelmi szempontból

Perlinger Ferenc:
Akkumulátorok töltésével kapcsolatos teendők robbanásvédelmi szempontból


Mi a különbség az akkumulátortöltő helyiség és az akkumulátor töltőhely között? Hogyan lehet
megteremteni a biztonságos körülményeket a targoncák, takarítógépek és egyéb, az iparban és
kereskedelemben használt akkumulátoros kiszolgáló kisgépek akkutöltésekor?
Melyik szabványt kell alkalmazni?

Amit ezzel kapcsolatban fontos tudni, és a tervezőink sokszor nem tudnak róla, hogy EN 50272
szabványsorozat szabályozza az unióban (tehát 2004 óta nálunk is) a témakört:
EN 50272-.. Biztonsági követelmények az akkumulátorokra és akkumulátor-berendezésekre.

1. rész: Általános előírások.
2. rész: Akkumulátorhelyiségek előírásai.
3. rész: Elektromos járművek akkumulátorai előírásai.
Témakörünk előírása tehát a szabványsorozat 3. része.

Ezzel szemben tervezőink tévesen alkalmazzák az MSZ 1600-16 szabványt, amelynek a címe azonos az
uniós szabvány 2. részének a címével, így az akkumulátorhelyiségekre vonatkozik, amelyeket
napjainkban már igen ritkán alkalmazunk, ugyanis a „szükségáramforrást” mára felváltották a különböző
méretű- és teljesítményű benzin-, dízel-, gázmotoros aggregátorok, kiserőművek.
A köznyelvben „targoncatöltő”-nek nevezett akkumulátortöltő hely nem azonos az
„akkumulátorhelyiséggel”, így az erre vonatkozó biztonsági előírások sem lehetnek azonosak!
Akkumulátor töltőhely követelményei
Megpróbálom röviden megfogalmazni a „targoncatöltők”-re vonatkozó követelményeket:
A robbanásveszélyt okozó anyag(ok): a töltéskor keletkező gázok: H2 és O2.

A szabvány számításokat közöl a keletkező gázmennyiségek meghatározásához, azonban a lényeg
röviden:
• A töltés egyes fázisaiban keletkezik annyi H2 gáz, amely összegyűlve a levegővel (O2-vel)
robbanásveszélyes koncentrációt képezhet: ARH H2 = 4 trf% vagy 3,4 g/m³
• A megelőzés feladata az, hogy biztosítsa a H2 gáz lehető leggyorsabb eltávolítását és a szabadba
juttatását és ezt „gyújtásbiztos” módon tegye.
Ehhez igen egyszerű, biztos és biztonságos megoldást kínál a H2 gáz relatív sűrűsége, ami dr=0,07!
Gyakorlatilag a H2 gázt csak „engedni kell távozni”!
Az uniós szabvány itt egy kicsit gondolkodóba ejt, mert „légmennyiséget” és „természetes légcserét”
számol, jóllehet nekünk a levegővel semmi bajunk nincs, csak a H2 gázt kellene eltávolítanunk!?
A H2 gáz villamosan vezetőképes, turbulens áramláskor elektrosztatikusan kiválóan töltődik és 11 μJ
kisülési energiával gyújtható! Ha tehát ventilátor – bármely Ex-védettségű is legyen az – robbanóképes
H2 gázkeverékkel találkozik, valószínűleg be is következik a gyújtás!
A szabványunk nagyon helyesen nem is ír „elszívás”-ról a légcsere kapcsán, csak utal arra, hogy a
légcsere megvalósítható befúvással és ellenoldali kibocsátással is! A gyakorlati alkalmazóknak én is csak
azt tudom javasolni, hogy az akkumulátor(ok) fölé készítsenek egy úgynevezett „gázgyűjtő ernyő”-t,
amelynek a legmagasabb pontjától egy legalább 10%-osan felfelé lejtő csővezetéken gravitációs úton
engedjék ki a H2 gázt a szabadba!
Ha a töltőhely egy nagylégterű csarnokban van, akkor más teendő nincs, csak a távozó H2 gáz útjából
minden villamos vagy nem-villamos gyártmányt távolítsanak el.
Ha a töltőhely egy kisméretű helyiségben van, akkor a H2 gáz távozását célszerű befúvással „támogatni”
és természetesen a különböző gyártmányokat oldalra kell eltávolítani a H2 gáz útjából.

Zónabesorolás
A kialakított töltőhelyen a zónabesorolást a meghatározásokból kiindulva kell elkészíteni: pl.
• az akku és a gázgyűjtő ernyő közötti tér az akku körüli 0,5 m-es alapterülettel számolva: 1-es
zóna,
• a gázkivezető cső belső tere: 1-es zóna,
• a kidobóvég körüli 1 m sugarú környezet a csővégtől felfelé 2,5 m-es magasságig: 2-es zóna.
A töltőhely tűzveszélyességi osztályát az OTSZ szerint már egyszerű ezután megadni.
Mindezek remélem hasznos segítséget jelentenek az alkalmazóknak és azon tervezőknek, akik az MSZ
1600-16 szabvány előírásait próbálták alkalmazni egy-egy nagy ipari csarnok vagy bevásárlóközpont
targoncatöltőinek kialakításakor és gyakorlatilag megoldhatatlannak látszó problémákba ütköztek.


Perlinger Ferenc

okl. vill. üzemmérnök, ipari szakértő, MEE szaktanácsadó
GÉPMI Kft.